Nyitólap

Minél távolabb kerül a földtől, annál nagyobb a béke, minél közelebb jut az éghez, úgy nő a látóhatár, a világ, amelyet áttekinthet. Az emberek évmilliók óta vágynak a fák koronájába. Ösztön ez, amelyet a biztonságérzet alakított ki és vágy a harmónia iránt, amelyet csak a természet által körbeölelve élhetünk át.

Azt a fát, amire mi építünk, nem ön ültette. Apja, nagyapja vagy valamely őse, esetleg egy ismeretlen még nagyon régen. Gyökerei a múltba markolnak bele: évtizedeknek vagy évszázadoknak kell eltelniük ahhoz, hogy az ágak megbírják a házat. Fent ülve nem csak a teret, hanem az időt is érzékeljük, körbevesz minket a múlt, az évgyűrűk ereje.

Tisztelni kell a fát, lassú és konok növekedését, az emberöltőt meghaladni képes életét. A házak építése közben nem csonkítjuk meg a növényt, nem sebezzük meg. A konstrukció alkalmazkodik az ágak irányához és a törzs formájához, egyedi, éppen ezért környezetbarát, sőt ha kell, nyom nélkül eltávolítható.

Próbálja ki a lombházat. Ne közel akarjon kerülni a természethez, legyen része annak.